Prologue

Olyan világot élünk ma, 2038-ban, ahol a harmadik világháború kitörése olyannyira elfajult, hogy már nem csak a férfiaknak, hanem a nőknek és gyerekeknek is fegyvert kellett fogniuk. Tisztában vagyok vele, hogy régebben már a szegényebb országokban ez megtörtént, de itt, Amerikában, még senki se volt hozzászokva a háborúhoz, annyira, mint például Afganisztán. Ahol egyébként azóta mégjobban eldurvult a helyzet, amióta már nem csak ott folynak a harcok, hanem mindenhol a világban.
Amerikai állampolgárnak mondhatom magam, a leszármazottjaimmal együtt. Már ebbe a helyzetbe születtem. Három éves lehettem, amikor a világháború komollyá vált, és az emberek már öltek. Szörnyű gyermekkorom volt, de mégis jobb, mint egyes társaimé, akik egész családjukat vesztették el. Nekem csak apám hunyt el csatában, de büszke vagyok rá hisz a hazájáért harcolt, majd halt. Anyám a sebesülteket látja el kisebb országokban, a helyszíne mindig változik. Anya olyan nő, akit ha háborúba küldenének, idegösszeroppanást kapna. Sose bírna brutálisan legyilkolni egy embert. Én más vagyok. Ebbe születtem, ebbe éltem, mondhatni, megszoktam.
Kilenc évesen a nagyszüleimhez mentem menedékbe Ausztráliába, amikor ott még voltak biztonságosabb helyek. Amerika egy nagy, könnyű terület volt, nem is csoda, hogy rengeteg ország kívánkozta szétbombázni, vagy végighajtani rajta a tankjaikkal. Egy fiatal gyermek az első pillanatban meg lett volna ölve ott a katonák közt, ahova menekültem, kibírhatóbb volt.
Tizenhat évesen kezdődött meg számomra a fájdalmas, durván nagybetűs élet. A háború nem nyugodott le, csak erősebb lett. Katonának küldtek, mondván, akár nő vagyok, akár nem, harcolnom kell a szülőföldemért. Ez lenne egy tinédzser lány sorsa? Hogy gépfegyverekkel beküldjék a kigyulladt Amerikába, hogy lyukassza ki lövedékkel pár katona fejét? Hogy néha még ártatlan gyerekeket, felnőtteket és öregeket is ölnie kelljen? Nem hinném. Vagyis egy normális világban biztos nem.
Akkoriban lehetetlennek gondoltam, hogy valaha is tankot fogok tudni vezetni, vagy egyeltalán bármit is meg tudjak tenni azok közül, amiket a parancsnok mond.
Azt mondják, a hazádért bármit. És elhatároztam magamban, hogy minden erőmet be fogom vetni a feladatomban. Hős leszek, a magam módján.